Zierikzee
Egyesek szerint Zierikzee 849-ből származik és az alapítója egy Pannóniából, a későbbi Magyarországról száműzött felfedező volt. A bizonyítékok hiánya miatt sokakban ez a történet még napjainkban is kételyeket ébreszt azonban az biztos, hogy a település 1248-ban városi jogokat kapott és gazdag történelmi múlttal rendelkezik.
Zierikzee egyedülálló története a szerzetesek és a lovagok idejétől az 1953-as árvíz katasztrófa idejére nyúlnak vissza. A város már a tizenötödik század elején lenyűgöző sziluettel rendelkezett, falakkal, erődítményekkel, templomokkal, tornyokkal, szélmalmokkal. Ezek nagyrésze még mindig láthatóak. A számos gyönyörű középkorból megmaradt városkapuk bepillantást engednek abba, hogy a város hogyan nézhetett ki az aranykorban. Több mint ötszáz műemléket csodálhatsz meg a városban és annak környékén! Zierikzee az egyetlen város az országban amely olyan kiváltságos helyzetben van, hogy még három középkori városkapuja van, amelyek gyakorlatilag érintetlenek maradtak a tizenhatodik század óta. Ezek közül a legrégebbi a Nobelpoort -magyarul nemeskapu, ami a város északi bejáratánál áll. A Noordhavenpoort – északi kikötőkaput és a Zuidhavenpoort – a déli kikötőkaput még napjainkban is használják. Mindkettőt az Oude Haven-nél a régi kikötőnél találod. Az utóbbi kupolája 1858-ban felújításon ment keresztül és a munkálatok befejezése után a régi városháza épületéből ide helyezték át hollandia legrégebbi haragját ami 1554-ben készült.
A város az Oosterschelde-vel határos Schouwen–Duivenland félszigetén. Igazi kikötőváros ezért nem lehet elkerülni, hogy a csodálatos hajókikötője a Stadhaven említés nélkül maradjon. Évszázadokon át napjainkig is fontos szerepet játszik a város életében. Akár a régi, akár az új kikötőbe érkezel a rakparton számos műemlékké nyilvánított épületet csodálhatsz meg. A középkorban épített bájos kis házacskák némelyike különféle üzletnek vagy étteremnek adnak otthont. Ezek különösen szórakoztatóvá és egyedivé is teszik a város hangulatát. Ha a kikötő melletti töltés végéig elsétálsz zavartalanul élvezheted a kilátást az Oosterscheldére és ha még szerencséd is van, az éppen arra úszkáló barna delfint is lencsevégre tudod kapni. Aki a tartomány tengeri múltjába szeretne jobban betekinteni valamint Zierikzee hajózási történelmére kíváncsi mindezt megteheti a Museumhaven Zeeland múzeumban, ami egy kültéri és egy beltéri helyen tekinthető meg.
A város sziluettjét a 62 méter magas St.Lievensmonstertoren határozza meg amit a köznyelv csak Dikke Toren – Kövér Toronynak becéz. A robosztus, behemót épület már messziről is kíváncsivá teszi az arra kirándulót ami nem mellesleg a móka és a merészség szimbóluma. Mászd meg a csúcsát, és élvezd a végtelen kilátást! Ragyogó időben el lehet látni szinte Rotterdamig. Számold meg a lépéseket és azt fogod tapasztalni, hogy különbség van a felfelé és lefelé tett lépések számában.
A kövér torony mellett található a Nieuwe Kerk avagy az Új Templom, ami 1848 -ban kapta méltó elnevezését. A templom az évszázadok alatt többször leégett ezért számtalan felújításon ment keresztül de mindig sikerült újjá varázsolni. Napjainkban kibérelhető különféle rendezvények megrendezésre. Aki szeretné jobban megismerni ennek az ősi kikötővárosnak a gazdag múltját a Stadhuismuseum Zierkzee múzeumban megteheti. A kiállítás legrégebbi darabja maga a 450 éves épület ami valamikor az ősi Zierikzee város dobogó szíve volt. Itt működött a városháza vezetése, a tanács, a bíróság és még a húscsarnok is. Az épületet különlegessé teszi a tölgyfából készült tetőszerkezet.
Gravensteen épületét 1524 építették. Egykor Hollandia, Zeeland és Nyugat-Friesland közigazgatási központja volt majd az évszázadok alatt különböző funkciókkal rendelkezett, ami a külső és belső tér különböző kiigazítását eredményezte. Az épület még a napjainkban is lenyűgöző! Ebben a műemléknek nyilvánított épületben megláthatod Zeeland legrégebbi börtönét is. Az itt fogvatartottak rengetek nyomot hagytak maguk után. A tölgyfa falakon és ajtókon jól láthatóak a faragott képek és szövegek, amelyek közül a legrégebbi 1577-ből való. A cellák amelyek között a foglyokat tartották kemény körülményekről árulkodnak.